Olvastam egy idézetet...
"Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja. Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja. Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja. Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja. Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja. Ha a gyereket folyvást bíztatják, a bizalmat tanulja. Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja. Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja. Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja. Ha gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot. A gyerekek azt élik, amit tanulnak!"
Robert Fisher
Én megtanultam másokat lenézni, kritizálni, bírálni s nem elismerni. Megtanultam másokat és magamat is gyűlölni, s nem szeretni. Megtanultam félénknek lenni, a gúnyt, a cinizmust felismerni, s nem bízni meg senkiben - magamban sem. Megtanultam mi az a bűntudat, s legfőképp azt, mi az a szégyen, s fogalmam sincs mi az a hit s megbecsülés, mi az a biztonság s szeretet. De legfőképp máig nem tudom Minek születtem meg?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése